A Székely Nemzeti Tanács szervezésében egy évvel ezelőtt, 2013. március 10-én, Marosvásárhelyen harminc ezren emlékeztek meg azon székely vértanúk áldozatáról, akik 1854. március 10-én, a marosvásárhelyi Postaréten a nemzeti önrendelkezésért adták életüket. Budapesten, Berlinben és számos más európai városban élő magyarok és székelyek tartottak szimpátia-tüntetést ekkor. 2013. október 27-én a Székelyek Nagy Menetelése már 120 ezer résztvevőt vonzott Székelyföldre, Budapesten pedig 15 ezren vonultak a Hősök teréről a budapesti Román Nagykövetség Thököly úti épülete előtt felállított színpadhoz. Minkét megmozdulás a székelyföldi autonómia-követelés nagy ünnepe volt! Miután a román hatalom továbbra is elutasító magatartást tanúsít az ügy iránt, nyilvánvaló, hogy a nyomásgyakorlást 2014-ben is folytatni kell. 2014. március 10-én, hétfőn, 18.30-kor ismét szolidaritási rendezvényt szervezünk Berlinben is, a Székely Nemzeti Tanács által Marosvásárhelyre meghirdetett 2014. évi Székely Szabadság Napjával egy időben. Néma tüntetés lesz, mécsesgyújtással. Aki tud hozzon székely zászlókat, transzparenseket és mécsest. A rendezvény helyszíne: Román nagykövetség, Dorotheenstraße 62, 10117 Berlin
Gloria victis! (Dicsőség a legyőzötteknek) az elnevezése annak a szobornak, amelyet a San Franciscóban és környékén élő magyarok avattak fel 1986. október 23-án, a California State Building udvarán. Rózsa Olga szobrászművész alkotásának alapzatán egy Watson Kirkconnel-idézet olvasható: “A magyar szellem halhatatlan, s eljő megváltani még az embernemet”. (Kirkconnel kanadai költő volt, aki előszeretettel fordított angolra kelet-európai irodalmi alkotásokat, így a többi között Arany Jánostól A walesi bárdokat is.) A szobor, amely Hungáriát égnek tárt karokkal, egy elesett gyermekét gyászoló magyar anyát pedig térdeplő helyzetben ábrázolja, a megrendelő magyar egyesületek és egyházak szándéka szerint az emberiség – s benne a magyarság – olthatatlan szabadságvágyát fejezi ki.
Az 56-os forradalom és szabadságharc leverését követően mintegy kétszázezer ember hagyta el Magyarországot. A nyugati államok – némi lelkiismeret-furdalástól is ösztönözve – menekültek tízezreit fogadták be, nagyvonalúbban alkalmazva esetükben a bevándorlási szabályokat. Az Amerikai Egyesült Államok a legmérsékeltebb összesítések szerint is legalább 35 ezer embernek adott letelepedési engedélyt. Az amerikai magyar szervezetek ugyancsak számottevő segítséget nyújtottak az újonnan érkezettek beilleszkedéséhez. A forradalom tizedik évfordulója közeledtével az észak-amerikai magyar közösségekben felvetődött a történelmi esemény megörökítésének szándéka. Többfelé neveztek el utcákat, tereket magyar személyiségekről, a nagyobb szervezetek pedig emlékművek felállítására indítottak gyűjtést. Így tettek a kaliforniai magyarok is, akik a Los Angeles-i önkormányzat által adományozott helyszínen, a MacArthur parkban hozták létre az ötvenhatos emlékművet. A 16 méter magas márvány obeliszk csúcsát kiterjesztett szárnyú turulmadár ékesíti, alul bronz dombormű örökíti meg az október 23-án lyukas zászlóval felvonuló magyar ifjúságot. Az 1969. november 1-jén ünnepélyesen felavatott emlékmű alkotója Domján Árpád szobrászművész. Mint a szoborbizottság elnöke, Czene Ferenc összegzésében kiemelte, a gyűjtéshez – Los Angeles-i futballbemutatójának bevételéből – Puskás Ferenc is hozzájárult.
Az ausztráliai magyarok az Ausztál parlamentet Trianon felülvizsgálatára kérték Trianon 85. évfordulóján. Az erdélyi falurombolás elleni tiltakozás óta nem volt ennyi magyar zászló Melbourne utcáin A Melbourne-ben békésen felvonuló, 800-900 főből álló tömeg a Victoria-i parlament előtt gyűlt össze, majd onnan rendőri kísérettel lassan végigvonult a belváros utcáin. A gyászos, egyben magasztos hangulatot teremtő, folytonosan kongó haragszó felkeltette úgy a járókelők, mint az alkalmi turisták érdeklődését, akik persze nem tudták azt, hogy 85 évvel ezelőtt Magyarországon ugyanígy búgtak a harangok és siratták az ország és a nemzet szétdarabolását. Melbourne utcáin azelőtt utoljára akkor láttak ennyi magyar zászlót, amikor az erdélyi falurombolás ellen ugyanilyen egységesen összefogva tüntetett a magyar közösség.
"Ne mondjátok, hogy keressek magamnak máshol helyet a világban, mert nincsen ennek a világnak helye, ami az enyém volna azon az egyen kívül. Ne mondjátok, hogy befogadtok ebbe vagy abba az országba, mert nincsen nekem azokban az országokban semmi keresnivalóm. Ne mondjátok, hogy lelek magamnak hegyet a Kordillerrákban, vagy a Sierra Nevadán: mert a más hegyei azok, nem az enyimek. Az én számomra nincs szépségük és nincs békességük azoknak a hegyeknek. Adjátok vissza az én hegyeimet!" Wass Albert (1908-1998) - író, költő
A nándorfehérvári diadal a magyar–török háborúk egyik jelentős eseménye, amelynek során 1456. július 4–21. között a keresztények Szilágyi Mihály vezetésével hősiesen védték Nándorfehérvár várát II. Mehmed török szultán több mint tízszeres túlerőben levő ostromló seregével szemben, majd július 22-én Hunyadi János vezetésével a vár melletti csatában legyőzték a törököket. A déli harangszó az egész keresztény világban azóta is a nándorfehérvári diadalra emlékeztet, a pápa a déli harangszóval hívta fel az emberek figyelmét arra, hogy imádkozzanak az elnyert szabadságukért - amit egyébként nem mellékesen a magyarok vívtak ki számukra - Európa számára.
A belga fővárosban, az atlanti szövetség székházkomplexumában található állandó magyar NATO-képviseleten Martonyi János külügyminiszter és Hende Csaba honvédelmi miniszter avatta fel a NATO-műveletekben elesett, illetve megsebesült magyar katonák tiszteletére készített emléktáblát. Az emléktábla avatásakor mondott rövid ünnepi beszédében Hende Csaba felidézte a 2010. augusztus 23-án Afganisztánban magyar katonai konvoj ellen elkövetett, halálos áldozatokkal járó merényletet, és kiemelte a magyar katonák helytállását a NATO műveleteiben. Az emléktáblán Benkő Tibor vezérkari főnök helyezte el a kegyelet koszorúját. Különböző nemzetközi békefenntartó missziókban több száz magyar katona teljesít szolgálatot szerte a világban, Koszovótól Cipruson és a Sínai-félszigeten át egészen Afganisztánig.
Magyar áldozatai is voltak annak a történelemben páratlan rémtettnek, amelyet a nyugat-oroszországi Katynban, valamint két másik helyen, Harkov mellett és Mednojében hajtottak végre szovjet belügyesek, midőn 1940-ben csaknem 22 ezer lengyel tisztet, tartalékos tisztet, földbirtokost, tisztviselőt, a lengyel polgári elit számos képviselőjét ölték meg. Az egyik áldozat, Korompay Emanuel Aladár (1890-1940) Budapesten született, a magyar fővárosban szerzett filológusi diplomát, 1930-tól a varsói egyetem magyar lektora volt, halála előtt három évvel ő szerkesztette az első lengyel-magyar szótárt. Lengyel nőt vett feleségül, lengyel állampolgár lett. Szolgált az első világháború galíciai frontján, majd önként jelentkezett Józef Pilsudskinak a Vörös Hadsereg ellen harcoló lengyel csapataiba. 1939-ben mozgósították, és a keleti fronton szovjet hadifogságba esett. A sztarobjelszki fogolytáborba került, egy harkovi fogdában ölték meg 1940 tavaszán. Holttestét nem találták meg. Emlékét több tábla őrizi, az egyik avarsói lakóhelye, a másik az egyetem falán. A közelmúltban harmadik táblát is állítottak, éspedig egy fiatal tölgyfa mellé, melyet a Názáreti Nővérek gimnáziumának növendékei és tanárai ültettek tanintézetük kertjében, Korompay emlékére, akinek három leánya valaha ebbe az iskolába járt.
Az eredetileg gyógyszerésznek tanult Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919) a festészet iránt érzett tehetségétől vezérelve negyvenegy évesen otthagyta állását, és különböző mesterektől – köztük Hollósy Simontól – tanulta az ecsetkezelés művészetét. Bár külföldi kiállításairól a legnagyobb kritikusok is elragadtatással nyilatkoztak, itthon nemigen ismerték el, inkább gúnyolták különc életvitele okán. Mintegy száz nagyobb művet festett, ezeket szinte véletlenül sikerült megmenteni az utókor számára. Művészetét az expresszionizmushoz, illetve a posztimpresszionizmushoz kapcsolják, jóllehet igazából nem tartozott egyik irányzatba sem. Számos utazást tett, jelentősebb képeit külföldön alkotta. Többször megfordult a Közel-Keleten, két nagy művét, a Magányos cédrust, illetve a Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban címűt 1907-ben a libanoni hegyek között festette. A védett és bekerített cédrus-ligetben – ahol Csontváry alkotott –, márványtábla emlékeztet a magyar mesterre, amelyet az arra járó magyar vendégek nemzetiszín szalaggal ékesítettek.
Szent István szobra áll az aacheni Dóm előtt, Németországban. Varga Imre alkotását 1993-ban avatták fel, Antall József miniszterelnök jelenlétében. Az emlékmű az egykor nyugatra vezető magyar zarándokút fontos állomása is, magában a Dómban pedig magyar kápolna látogatható.